A karantén és a kijárási korlátozás mára senkinek sem jelent újat, mindenki ismeri a jelentésüket. Az otthon töltött napok, hetek vagy akár hónapok hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az átlagosnál több időt töltsünk el a képernyő előtt.

Egy gyerekes családban ez még nagyobb problémákhoz vezethet, hiszen a szülőknek eljön az az idő, amikor mindenképpen szükségük van egy kis csendre, és az egyetlen megoldás az, hogy a gyerekeket a tévé elé, vagy a telefon elé ültetik le. Azonban érdemes még időben rászoktatni őket a szabályok betartására, hogy ne mutassanak függőséget.

Régen a képernyőidő a tévére vonatkozott, azonban ma már többen használják a telefont, mint ülnek a fotelben a reklámok előtt. Így sok szülő dönt úgy, hogy napi korlátot szab ki a gyerekeknek, például félóra hétköznap és egy óra hétvégén, amihez pluszban hozzáadódnak az iskolai tanulmányokhoz végzett kutatások ideje, persze chatelés nélkül.

A kisebbeknek elég lesz kevesebb idő a játékra, míg a nagyok fokozatosan kaphatnak több szabadságot.

A jutalom és a szülők

Bevált módszer lehet az, hogy a házi munkák elvégzéséért extra percek járnak, így a gyerekek különösebb könyörgés nélkül fognak otthon segíteni. Például egy mosogatás lehet plusz öt perc, míg a porszívózás 10 vagy akár 15 perc is. Adhatunk a gyereknek a beágyazásért újabb öt percet, ezáltal a mindennapos házi munkáért 20 perc plusz képernyőidő is járhat.

Ha egy gyerek úgy dönt, hogy aznap nem csinál semmit, akkor egy percet sem tölthet a képernyő előtt. Ez a megoldás nemcsak szabályozza a telefonok használatát, hanem segíti megszokni a munkát.

Mégis a legfontosabb a szülői példamutatás. Hogyha gyerekek azt látják, hogy anyuka és apuka is a gép előtt ül, vagy a telefonján lóg, akkor ők is azt akarják majd tenni. Ezzel szemben, ha a szülőket beszélgetni is látják, vagy egy jó könyv mellett nevetni, akkor ők is hamarabb fognak inkább egy könyvbe bújni, semmint a filmekbe.

A jó szülői példa hozzájárulhat, hogy a gyerek kamasz korában se legyen függő, és felnőtt kort is nagy előnnyel kezdi.